Nos akkor kezem én.
Ahhoz, hogy erről a kérdésről vitatkozni tudjunk el kell dönteni azt, hogy ma Magyarországon létezik-e a minőségi, hallgatócentrikus rádió fogalma. Szerintem igen, de minőséget nagyon kevesen adnak. Ma már a szó inkább a mennyiségen van.
Hogyan is születik ugyebár ma egy rádió? Bizonyos kőgazdag emberek, vagy üzleti érdekcsoportok akiknek mondjuk van már valamennyi piaci részesedésük másmilyen üzletágakban összeülnek, gondolnak egy nagyot és jobb esetben azt mondják: ALAPÍTSUNK RÁDIÓT ami legyen meg a lehető legkevesebb pénzből szóljon jól és fusson.
Roszabb esetben: VEGYÜNK EGY RÁDIÓT úgy ahogy van, hgyjuk meg benne a legfontosabb 1-2-3 embert úgy ahogy van, dobjunk bele egy szignálparkot, hogy mennyire igényes az mindegy és vegyük ki belőlle a lehető legtöbb pénzt, tehát azt, amit a majdani reklámpiac vagy egyéb.......lehetőség hoz.
A két út ott fut egymásba amikor eldöntik a szerkezeti összetételt. Tehát szóljunk minél több ismerősnek, barátnak, havernak, hogy jöjjenek híreket szerkeszteni és műsorokat készíteni. Ők biztos nagyon fognak örülni lehetőségnek és elmennek akár ingyen is dolgozni.
Ha erre nincs mód akkor következik az, hogy hirdessünk meg egy meghallgatást szedjük össze azokat az embereket akik épp annyira értenek hozzá amennyire kell, jól beszélnek és lelkesek. Ha lehet akkor alkalmazzuk őket próbaidőre természetesen szerződés és pénzügyi mekötések nélkül. Ha megfeleltek akkor lökjünk nekik valamennyit, hogy ne sírjanak. (ellenkező esetben hetente lehetne meghallgtást tartani) Ha ez megvan a jobbik esetben szerződést és bejelentett munkát kap a dolgozó, a roszabbik esetben pedig egy alkalmi munkavállalói kiskönyvet és talán egy szerződést ami az ő munkájára nézve általában nem garancia.
És miért nem? Mert befut egy ujabb ismerős, barát, vagy egy szárnyait épp bontogató ,álzseni" aki mondjuk pár ezer forintért kevesebbért megcsinálja az adást (a minőség persze nem számít) és az ott dolgozó ember már az utcán is van.
Sajnos nagyon sok példát látok erre.
Ezt nevezik tehát tehetség alapú kiválasztásnak! Ugyanis ebbe mindez belefér.
Hogy mi lenne a megoldás?
Először is had oszlassam el a rózsaszin ködöt. A rádiózás ugyanolyan munka mint bármi más, azzal a különbséggel, hogy itt az emberek inkább a hangjukkal dolgoznak. (sok helyen még azzal sem mert vannak kirívó példák egysmás hangra.. más téma) Ez a szó hogy rádió egy picit tul van misztifikálva épp azért, hogy a laikus ember nehogy belelásson olyan egyszerű dolgokba amiket ezek a bizonyos álzsenik a magukénak éreznek.
Egyszerüen vissza kellene adni a rádiózást azoknak akiknek való. Tehát az igazi szakembereknek. Törvénybe kellene azt foglalni, hogy egy rádió tulajdonosa csak olyan embereket foglalkoztathasson akiknek megfelelő kommunikációs főiskolai vagy egyetemi diplomája van. Ehez hozzátartozik az is, hogy a jelenlegi komm. képzési formát is át kellene alkítani ugyanis évente több leglább 200 hallgató szerez ezen a szakon diplomát, tévés, rádiós, vagy írott sajtós képesítéssel. A képzés nagyon fel van hígulva, ezért meg kellene az országban hagyni 1 olyan intézetet ami kimondottan erre specializálódik. Oda picivel több pénzt nyomni a többit pedig olyan hiányterületekre, szakokra átcsoportosítni amiből az országban kevés van! Nem kell évente ennyi kom szakos, elég lenne ennek a negyede, de az olyan szakképesítéssel is rendelkezne amellyel bárhol megállná a helyét. Elmondom egyébként, hogy van kb. 10 évre elegendő kommunikátorunk tehát ha most leállítanák a kom képzéseket sem esne kétségbe az ország.
Lényeg a lényeg, komm. szakos és komm szakos közt is van különbség, de közülük is lehetne bőven válogatni tehetség alapon. Elvégre ezért tanultak éveket, tudják mit kell tenni, de nagyon sokan elmennek mondjuk egy gyártósórra épp a fent írtak miatt.
Ha már diplomásokat lehetne csak alkalmazni akkor természetesen a Rádió marketing osztályára (már ha van) is ilyen emeberek kellenének.
A technikus végezze el a hangmérnökit, meg lehet csinálni és az irodavezetőnek is legyen meg a papírja.
Ez lenne az 1. és legfontosbb lépés.
Utánna törvénybe kellene foglalni azt, hogy az a pl. műsorvezető aki dolgozik egy rádióban, ne dolgozhasson emellett még kettőben + 1 tévében, mert a hátamon feláll a szőr akkor amikor 1 műsorvezetőt 1 nap két rádióban hallom reggel és mondjuk este mert éppenséggel be tudom fogni mindkét adót. Még valami aki rádiós az rádiós, tehát ne tévézzen, és ne írjon újságot és fordítva sem!
Aki pedig szinész az maradjon a szinpadon!
Nem engedném meg az átjárást senkinek!
A második pedig az lenne, hogy normális bértábla kellene.
Kezdőbér+jutalék vagy hétvégi pótlék. Legyen feljesbbjutás de ne úgy mint egyes rádiókban ahol lehet hogy te ötször annyit dolgozol mint másik de az 10 szer annyit keres mint Te, mert jó helyen ül, vagy jó ember nemesebbik testrészét találta meg.
Ezek, csak a legfontosabbak, viszont ha ez az egész rádiós dolog jó törvényi keretek közzé lenne foglalva lehet, hogy jópár adó eltünne az országból, de újra lenne verseny minőség és szinvonal!
Remélem, hogy egyszer letisztul majd ez az egész és lesznek változások, mert ha így haldnak a dolgok, hát nem tudom hogy hova jutunk!
Röviden tömören ennyi
Ahhoz, hogy erről a kérdésről vitatkozni tudjunk el kell dönteni azt, hogy ma Magyarországon létezik-e a minőségi, hallgatócentrikus rádió fogalma. Szerintem igen, de minőséget nagyon kevesen adnak. Ma már a szó inkább a mennyiségen van.
Hogyan is születik ugyebár ma egy rádió? Bizonyos kőgazdag emberek, vagy üzleti érdekcsoportok akiknek mondjuk van már valamennyi piaci részesedésük másmilyen üzletágakban összeülnek, gondolnak egy nagyot és jobb esetben azt mondják: ALAPÍTSUNK RÁDIÓT ami legyen meg a lehető legkevesebb pénzből szóljon jól és fusson.
Roszabb esetben: VEGYÜNK EGY RÁDIÓT úgy ahogy van, hgyjuk meg benne a legfontosabb 1-2-3 embert úgy ahogy van, dobjunk bele egy szignálparkot, hogy mennyire igényes az mindegy és vegyük ki belőlle a lehető legtöbb pénzt, tehát azt, amit a majdani reklámpiac vagy egyéb.......lehetőség hoz.
A két út ott fut egymásba amikor eldöntik a szerkezeti összetételt. Tehát szóljunk minél több ismerősnek, barátnak, havernak, hogy jöjjenek híreket szerkeszteni és műsorokat készíteni. Ők biztos nagyon fognak örülni lehetőségnek és elmennek akár ingyen is dolgozni.
Ha erre nincs mód akkor következik az, hogy hirdessünk meg egy meghallgatást szedjük össze azokat az embereket akik épp annyira értenek hozzá amennyire kell, jól beszélnek és lelkesek. Ha lehet akkor alkalmazzuk őket próbaidőre természetesen szerződés és pénzügyi mekötések nélkül. Ha megfeleltek akkor lökjünk nekik valamennyit, hogy ne sírjanak. (ellenkező esetben hetente lehetne meghallgtást tartani) Ha ez megvan a jobbik esetben szerződést és bejelentett munkát kap a dolgozó, a roszabbik esetben pedig egy alkalmi munkavállalói kiskönyvet és talán egy szerződést ami az ő munkájára nézve általában nem garancia.
És miért nem? Mert befut egy ujabb ismerős, barát, vagy egy szárnyait épp bontogató ,álzseni" aki mondjuk pár ezer forintért kevesebbért megcsinálja az adást (a minőség persze nem számít) és az ott dolgozó ember már az utcán is van.
Sajnos nagyon sok példát látok erre.
Ezt nevezik tehát tehetség alapú kiválasztásnak! Ugyanis ebbe mindez belefér.
Hogy mi lenne a megoldás?
Először is had oszlassam el a rózsaszin ködöt. A rádiózás ugyanolyan munka mint bármi más, azzal a különbséggel, hogy itt az emberek inkább a hangjukkal dolgoznak. (sok helyen még azzal sem mert vannak kirívó példák egysmás hangra.. más téma) Ez a szó hogy rádió egy picit tul van misztifikálva épp azért, hogy a laikus ember nehogy belelásson olyan egyszerű dolgokba amiket ezek a bizonyos álzsenik a magukénak éreznek.
Egyszerüen vissza kellene adni a rádiózást azoknak akiknek való. Tehát az igazi szakembereknek. Törvénybe kellene azt foglalni, hogy egy rádió tulajdonosa csak olyan embereket foglalkoztathasson akiknek megfelelő kommunikációs főiskolai vagy egyetemi diplomája van. Ehez hozzátartozik az is, hogy a jelenlegi komm. képzési formát is át kellene alkítani ugyanis évente több leglább 200 hallgató szerez ezen a szakon diplomát, tévés, rádiós, vagy írott sajtós képesítéssel. A képzés nagyon fel van hígulva, ezért meg kellene az országban hagyni 1 olyan intézetet ami kimondottan erre specializálódik. Oda picivel több pénzt nyomni a többit pedig olyan hiányterületekre, szakokra átcsoportosítni amiből az országban kevés van! Nem kell évente ennyi kom szakos, elég lenne ennek a negyede, de az olyan szakképesítéssel is rendelkezne amellyel bárhol megállná a helyét. Elmondom egyébként, hogy van kb. 10 évre elegendő kommunikátorunk tehát ha most leállítanák a kom képzéseket sem esne kétségbe az ország.
Lényeg a lényeg, komm. szakos és komm szakos közt is van különbség, de közülük is lehetne bőven válogatni tehetség alapon. Elvégre ezért tanultak éveket, tudják mit kell tenni, de nagyon sokan elmennek mondjuk egy gyártósórra épp a fent írtak miatt.
Ha már diplomásokat lehetne csak alkalmazni akkor természetesen a Rádió marketing osztályára (már ha van) is ilyen emeberek kellenének.
A technikus végezze el a hangmérnökit, meg lehet csinálni és az irodavezetőnek is legyen meg a papírja.
Ez lenne az 1. és legfontosbb lépés.
Utánna törvénybe kellene foglalni azt, hogy az a pl. műsorvezető aki dolgozik egy rádióban, ne dolgozhasson emellett még kettőben + 1 tévében, mert a hátamon feláll a szőr akkor amikor 1 műsorvezetőt 1 nap két rádióban hallom reggel és mondjuk este mert éppenséggel be tudom fogni mindkét adót. Még valami aki rádiós az rádiós, tehát ne tévézzen, és ne írjon újságot és fordítva sem!
Aki pedig szinész az maradjon a szinpadon!
Nem engedném meg az átjárást senkinek!
A második pedig az lenne, hogy normális bértábla kellene.
Kezdőbér+jutalék vagy hétvégi pótlék. Legyen feljesbbjutás de ne úgy mint egyes rádiókban ahol lehet hogy te ötször annyit dolgozol mint másik de az 10 szer annyit keres mint Te, mert jó helyen ül, vagy jó ember nemesebbik testrészét találta meg.
Ezek, csak a legfontosabbak, viszont ha ez az egész rádiós dolog jó törvényi keretek közzé lenne foglalva lehet, hogy jópár adó eltünne az országból, de újra lenne verseny minőség és szinvonal!
Remélem, hogy egyszer letisztul majd ez az egész és lesznek változások, mert ha így haldnak a dolgok, hát nem tudom hogy hova jutunk!
Röviden tömören ennyi
