cool írta:Véleményem szerint semmi baj sem lenne a kisközösségi rádiózással akkor...
Igen, van, amit jól látsz, meg van, amit nem biztos.
A közösségi rádiózásnál fájó pont, hogy törvényileg gyakorlatilag nem létezik. Van egy olyan kategória, hogy kisközösségi - ez gyakorlatilag annyit határoz meg, hogy az adótól számított legfeljebb egy km sugarú körben biztosít sztereó lefedettséget. A definíció többi része rizsa.
Aztán, közösségi rádiót két kategóriába szoktak besorolni, non-profit vagy közműsor-szolgáltató, ami még mindig nem határoz meg semmit, hiszen a Rádió Q is non-profit, a Lánchíd is közműsor-szolgáltató, a közösségi rádiózáshoz pedig valljuk be, ezeknek vajmi kevés köze van. És akkor még valóban ott vannak azok a próbálkozások, amikor valaki kisköz frekin kereskedelmi rádiót akar csinálni, konkurrálni a helyi kereskedelmivel, slágerzenét, kívánságműsort, slágerlistát, stb. adni, ami megintcsak nem az a kimondott közösségi rádiós műfaj.
Aki a közösségi rádiózás alapelveit magáénak érzi, betartja, az meg szembesül azzal, hogy előszeretettel mossák össze a kategóriát ezekkel a "próbálkozásokkal".
Egyébként ha kisközösségi rádióba mégy dolgozni, ott is fogsz találni minimum 1-2 olyan embert akit piszkálni fog az, hogy te jobb vagy nála. Ez van. Ez az alattomos kis álsztárréteg befúrja magát mindenhova.
Egyébként mi van, ha egy ilyen rádióban elkezdessz dolgozni?
Ha te tényleg a szakmának élsz és nem vagy hajlanó akármilyen szereposztó díványon végigfeküdni, mert vannak elveid kezdetben hajt a lelkesedés. Csinálsz egy pöpec műsort, ha szerencséd van nem nyúlja le a konkurencia, ha igen kezdheted előlről.
Az elején élvezed a visszajelzéseket, a felhjtást.Megtanulsz, kipróbálsz, megcsinálsz mindent, eltötlessz egy, másfél, két évet a rádiónál és azt fogod észre venni, hogy rutinos vagy, szeretnél pénzbeni elismerést a munkádért, amit ilyen helyen nem nagyon kapsz meg.
Csökken a halgatottságod, valamit tenni kellene.
Szeretnél egy profi műsort, de megkapod, ha dolgozni akarsz: gyártsd le magadnak! Már kimondottan gyakorlott vagy az adás lebonyolitásában és a zenék összeválogatása is megy mint a villámcsapás.
Ezután elkezdessz gondolkozni, hogy ingyen megéri ez neked? Utánna küzdessz még mert nem akarod feladni, és ha nincs más lehetőséged, eljössz és abbahagyod, mert megunod azt, hogy amíg te napi 4-5 órát dolgozol minmális összegért, vagy ingyen hobbiból, addig a főnönköd a Balatonnál nyaral valszeg abból a pénzből amit épp munkabérre kellett volna kifizetnie. Egyszerűen kiégsz és vársz, keresed a lehetőségeket.
Nagyjából enyi egy kisközi munkavállalásról.
Ezt is azért mondod, mert te is úgy tekintesz a kisközökre, mint ügyeskedő kiskereskedelmiekre, amik lehetőleg ingyen munkaerőre próbálnak építeni, hogy abból aztán valaki zsebrerakhasson. De ez rohadtul nem közösségi rádiózás.
A közösségi rádiózás nem a profizmusról szól, hanem arról, hogy teret kapjon az, akinek valóban van mondanivalója - nem a sztárokról, a bulvárról, hanem mondjuk irodalomról, filmművészetről, akár a fenntartható fejlődésről
stb. Vagy épp gyökeresen újat, rendkívülit, izgalmasat tud mutatni zenében, nem a minél nagyobb slágerek összehúzogatásával próbál hatásvadászkodni. Belőlük soha nem lesz sztár, ők emberek, akik közülünk valók, lehet velük beszélgetni, megközelíthetőek, lehet velük vitatkozni és ellentmondani is, és nem az atyaúristenként beszélnek hozzád a hangszóróból. Aki sztár akar lenni mindenáron, a közösségi rádióban elbukik, mert ezeket a rádiókat épp azért hallgatják az emberek, mert elegük van a wannabe-sztárocskákból.