Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kárpát-medence, amit azért vesznek körbe hegyek, hogy ne szökjön ki belőle a hülyeség. Abban volt egy pici ország, úgy hívták, hogy Abszurdisztán. Néhány lelkes paraszt Abszurdisztán különböző pontjain úgy döntött egyszer, hogy szeretnének kisközösségi rádiókat, hogy örömöt okozzanak a többi parasztnak és maguknak, de az előző történetből megismert pályázati pénzekre berendezkedett kulákok sem voltak tétlenek. Így miután tarthatatlanná vált a helyzet, Abszurdisztán félkegyelmű vezetői új médiaszabályozást hoztak, hogy rendet tegyenek. Volt abban minden, ötven százalék magyar zene! Országos hírműsor! Kétharmad közszolgálati műsor! Így aztán a zsellérek sorra csukogatták be kisközösségi rádióikat, míg a kulákok tovább kaszálták befelé a pályázati pénzeket a semmire.
Egy kis tanmese:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egy alapítvány, egy egyszemélyes alapítvány amit egy ember irányít. Még a kuratóriumi tagok helyett is ő ír alá.
Néhány ember segítségével pályáz egy rádióra(persze ő soha életében nem csinált ilyet ezért fogalma sincs arról, hogy működik).
Próbál maga köré embereket(olyanokat akik közel állnak hozzá és megbíznak benne) gyűjteni és ígér nekik mindenfélét(főleg pénzt). Akiket sikerül meggyőzni azoknak azt mondja, hogy az első pár hónapban nem tud fizetni de később visszamenőleg fizet. Az emberek, mivel megbíznak benne segítenek, dolgoznak mindent megcsinálnak amit az emberünk kér, aztán hogy, hogy nem pénzt nem kapnak.Az emberek elmennek, jönnek helyettük újak. Felépült egy stúdió rengeteg emberi munkával, készült honlap (kettő is), amit azért nem lehet látni, mert nem fizette ki stb. Az emberünk a pályázaton nyert pénzeket zsebre teszi...szerez számlákat innen onnan. A pénzből megpróbálja kifizetni több milliós tartozásait, hogy el ne vágják a torkát. Valamennyit félretesz, hogy örömlányokat látogasson, valamint dönthesse magába kedvenc italát a Metaxát. Az emberünk nagyon nagy beszélőkével rendelkezik, tudja kinek mit kell mondani ahhoz, hogy ingyen munkaerőt szerezzen. Még a lakás(ahol a stúdió van) tulajdonosának is lyukat beszél a hasába, igérget fűt fát bokrot és a tulajdonos elnézi a több hónapos fizetés elmaradást...Nem kispályás...
Antennát szereltet egy 10 emeletes ház tetejére, azzal a sztorival, hogy ez nem antenna, hanem egy mérőállomás...
A lakóközösség ahol a stúdió van nem is tud a rádió létezéséről, nem is fog tudni... Nem kispályás...
Úgy gondolja, hogy pénz, sok sok pénzt tud lecsapolni az ő tulajdonában lévő rádióból, mert a pályázati pénzek növelhetik a zsebét, vagy csökkenthetik a tartozását.
Még azt is el tudja érni, hogy a Média Hatóság megnövelje az adó engedélyezett teljesítményét...Nem kispályás...
Ilyen az mikor valaki azért csinál kisközösségi rádiót mert szereti csinálni...
